de, sokszor. Huszonnégy órából tízben. Najó, nem mindennap. Van, amikor többet alszom. Két részletben-kb. tizenkét órát. Nem baba. Nyugdíj.

Ma büdöske van műsoron. Sógornőnek, Lenke napra. Sötétzöld-arany keret, ovális, kicsi. Tehát-apró büdöskék. Egyszerűbb lenne, ha a névnaposnak rózsa lenne a kedvence.  De, nem. Miért nem? Hogyan lehet valakinek a tucatvirág a szíve csücske?

Nem mellesleg mérges vagyok. Eléggé. Mit összeudvaroltam mindegyetlen barátomnak, hogy mutassa meg drágán beszerzett, új mosolyát. Megtagadta. Most meg ott vigyorog ezerrel egy közös ismerős Face oldalán. Azért meggratulálom. Igen jól sikerült a harmadik fogzás. De, festményt nem kap. Mondjuk-ki sem rakná. Nem csak az enyém, senkiét. Hogy lehet az én remekműveim  nélkül élni?

Híres-neves író ismerősöm falán viszont az én rózsáim lesznek. Illetve nem. Csak egy, de az rózsaszín. Nem, nem én választottam a színt. Persze lehet, hogy nem a saját falára akarja-hanem az anyukájának. Nagyon szereti az anyukáját.

Sötétzöld levelek lesznek a rózsa körül, amit, NEKI, kivételesen ecsettel festek meg. Aztán világoszöld, és a legszélén fehér. Itt körvonalak nélkül. Csak húzkodom a színeket és az ujjammal egybemaszatolom. A You Tube-on láttam, nagyon jó a rózsaszínhez. Azt nem tudom, kap-e a virág keretet, vagy a vászon "csak úgy" kerül a falra,(én így szoktam) ezért a virág nem érhet a széléig. Kell másfél centi, motívum nélküli rész. De lehet, hogy több. Nyilván ki kell próbálnom előtte.

Tegnap szólt rám Mindegyetlen, hogy elrontom a képet, meg a kompozíciót is, ha a széléig ér a megfestett valami. Végre elsüthettem a poént, hogy az én képeim nem szeretik a kereteket, de cizellált modorú kritikusom elszólta magát, mit is-és mennyire érdeklik a vevőt az én magasra emelt orral tálalt ilyesféléim. A képet akarják, falra akarják, keretben akarják-tudtam meg.

Jut eszembe, büdös a büdöske?

Először temperával festettem. Aztán akrillal. Ecsettel, késsel, tésztaszűrővel, sajtreszelővel, jégvakaróval. A fülpiszkáról már meséltem. Három tanárom volt(van).  Mindegyetlen barátom, aki nem ért a festészethez(dehogynem), Neogrády Antal, Tonka Mester, aki a Facén megjelenő képek kapcsán ad igen hasznos tanácsokat és a You Tube. Meg a férjem. Ő, tetszik, nem tetszik alapon.

A rózsák festése már ok. Néhány virág, egy fa, a tenger. Más még nem. A tegnapi vitorlásos kép= múlt század, ötvenes évekbeli Nemere regény címlapja (by, mindegyetlen).

Két hete felfedeztem, hogy az olajfesték sem drágább, mint az akril. Valamint azt is, szebben lehet vele-ilyen énféléket festeni. Viszont, nem lehet egykönnyen lemosni. Tehát, már van kötényem, kesztyűm, a festékes tálcát beborítom alufóliával-kikeverni így könnyű a színeket, aztán meg csak kidobom. Született néhány festékfolt a ruháimon, mire ezeket bevezettem. Ja, és a kutya is kizöldült. Kikurkászta a kukából az alufóliát és rákenődött valahogyan. Takarosan néz ki a fehér komondor-zöld tupfokkal. Még egy kis piros kéne, s arathatnánk a nemzeti lájkokat.

Legtöbbször rózsákat. Kedvenc virág-festve, bokron, vázában, saját kertben, téren, bárhol. Ez, a mostanában festek, 2017 Januárjában indult. Néztem egy oktató videót a  You-Tube-on és bekattant. Ilyet én is tudnék.

Becsszó, hogy eddig még soha!

De most...

A japánka, a képernyőn kismama, hasán gyerekkel összekötve, olyan tíz hónapos baba, bámul nagy szemekkel a biztonságból szanaszét. Merthogy van mit. Anya rajzlapot kerít, festékeket pamacsol egymás mellé valami kartonlapra és fülpiszkákat csomóz össze gumival. Igen, fülpiszkákat, a gyerekgondozás egyik kellékét. Három kis köteg, négy szín a kartonlapon. Akad persze ecset is meg víz-mártogatni.  Az ecsettel váza meg levél, a fülpiszkával virág készül. Festék, rajzlap, festék, rajzlap. A baba hangosan csuklik, anya keze mozdul vele, kissé távolabb kerülnek a pöttyök, de nem baj. Lesz ott is virág. 

A vízfestéknél az az egyik szabály, hogy először a sötét színeket kell felrakni, arra jön a világos. Okokat nem tudok, a filmben mondják. Általában nem tudom, hogy mit-miért kell csinálni festés közben, csak mondják, hogy úgy-én meg csinálom. Sokadik csinálás után már nem kell mondani, beépült, magamtól is megy. Miért van úgy? Tökmindegy.

Először piros, aztán narancssárga, végül sárga. A levelek friss tavasz-zöldek. Kész 10 perc alatt. Édes,vidám kép. A babának is tetszik. A játék lezárásaként ő is kap a kezébe fülpiszka csomót. Hadonászik eléri a piros festéket és fél másodpercen belül bekapja. Anya ugrik, kép elsötétül, a videónak vége. Én meg ott mosolygok a gép előtt. 

Aztán elmegyek papírt, festéket, fülpiszkát beszerezni.

Hát így. Így indult.

Nagyon szeretem.

Majd még mesélek. :)

Ez az első bejegyzés, amit automatikusan hoztunk létre. Vázlatban van, így csak a blogod tagjai láthatják. Próbáld meg átszerkeszteni, ha sikerült akár törölheted is és kezdődhet a blogolás.

Kérdéseket és észrevételeidet a support@blog.hu címre tudod elküldeni. Jó blogolást!

A blog.hu csapata