Legtöbbször rózsákat. Kedvenc virág-festve, bokron, vázában, saját kertben, téren, bárhol. Ez, a mostanában festek, 2017 Januárjában indult. Néztem egy oktató videót a  You-Tube-on és bekattant. Ilyet én is tudnék.

Becsszó, hogy eddig még soha!

De most...

A japánka, a képernyőn kismama, hasán gyerekkel összekötve, olyan tíz hónapos baba, bámul nagy szemekkel a biztonságból szanaszét. Merthogy van mit. Anya rajzlapot kerít, festékeket pamacsol egymás mellé valami kartonlapra és fülpiszkákat csomóz össze gumival. Igen, fülpiszkákat, a gyerekgondozás egyik kellékét. Három kis köteg, négy szín a kartonlapon. Akad persze ecset is meg víz-mártogatni.  Az ecsettel váza meg levél, a fülpiszkával virág készül. Festék, rajzlap, festék, rajzlap. A baba hangosan csuklik, anya keze mozdul vele, kissé távolabb kerülnek a pöttyök, de nem baj. Lesz ott is virág. 

A vízfestéknél az az egyik szabály, hogy először a sötét színeket kell felrakni, arra jön a világos. Okokat nem tudok, a filmben mondják. Általában nem tudom, hogy mit-miért kell csinálni festés közben, csak mondják, hogy úgy-én meg csinálom. Sokadik csinálás után már nem kell mondani, beépült, magamtól is megy. Miért van úgy? Tökmindegy.

Először piros, aztán narancssárga, végül sárga. A levelek friss tavasz-zöldek. Kész 10 perc alatt. Édes,vidám kép. A babának is tetszik. A játék lezárásaként ő is kap a kezébe fülpiszka csomót. Hadonászik eléri a piros festéket és fél másodpercen belül bekapja. Anya ugrik, kép elsötétül, a videónak vége. Én meg ott mosolygok a gép előtt. 

Aztán elmegyek papírt, festéket, fülpiszkát beszerezni.

Hát így. Így indult.

Nagyon szeretem.

Majd még mesélek. :)